A szerbek baráti, már-már meghitt kapcsolatban vannak a folyóikkal. A városon belüli szakaszokon kocsmahajók, éttermek ringanak a vízen, Újvidéken a híd alatt mindkét oldalon hosszan elnyúló homokos plázson nyüzsögnek a helyiek.
Aszott testű, vidám öregurak kártyáznak a vas székeken a fák alatt, gyerekek temetik egymást a csillámokkal teli homokba, cigánykölykök ugrálnak egymás válláról a világosbarna folyóba.
A parton napernyők, söröző teraszok és narancssárga pólós, baywatch-os toronyra emlékeztető emelvényen ülő fiatal úszómesterek fütyülnek a sípjukkal, ahányszor az ember átsiklik a piros bójasor felett. Átúsztam, mert a bóján innen túl sekély a víz az úszáshoz, de amíg szorosan a lánc mellett halad az ember, addig eltűrik a határátlépést. A víz finom, és a part közelében szinte langymeleg.
Ha autóval megy át az ember a városban egy hídon, az odalent színes hangyabolyként nyüzsgő tömegre nézve az a benyomása, hogy egész Szabadka lakossága, a mozgáskorlátozottakkal együtt kint van a parton. Lehet hogy így is van. Magas a munkanélküliség, a strandbelépő viszont csak 250 forint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése