Ha mostanában sűrű aljnövényzetű, bokros-erdős helyen kirándulunk és estére elmaradunk, akkor jó eséllyel meghallhatjuk a világ egyik legszebb hangú énekesmadarát, a csalogányt.
Sőt, a városban sem kell lemondanunk az élményről. A Margitszigeten langy esti sétán, vagy a bizar helyszínek kedvelőinek akár a Kerepesi úti temető kőangyalokkal szegélyezett romantikus dzsungelében is érdemes fülelnie a május eleji estéken.
Most kezdődik ugyanis a fülemüle nászidőszaka, amikor a hím változatos, szaporán cifrázott énekével területet és tojót igyekszik hódítani magának. A fülemüle külsőre szürke kis veréb, amely ráadásul igen félénk, így ritkán kerül szem elé, de jelentéktelen küllemét ezerszeresen kompenzálja gazdag dallamvilágával.
Nem véletlen, hogy Händel orgonaversenyében is megszólanak fülemüle strófák, Sztravinszkij pedig egyenesen operát írt Andersen Fülemüle meséjéből. Sőt mi több, állítólag a rádió hőskorában Angliában közvetítettek egy szabadtéri koncertet, ahol fülemülék szóltak csellókísérettel.
Ha mi is halmozni akarjuk az élvezeteket, akkor válogatott barátok és egy jó bor társaságában kiülhetünk valahová megmártózni a májusi esték virágillatában, és ha még kultúrát is szippantani akarunk a bor mellé, akkor tucatnyi fülemüléről szóló verset vihetünk magunkkal a könnyű pulóver mellett a hátizsákban. Arany, Tompa, Petőfi, Vörösmarty, Weöres Sándor, Áprily Lajos műveiben rendre megjelenik a fülemüle, de betehetjük Oscar Wilde A csalogány és a rózsa című meséjét is, bár ez utóbbiban az öngyilkos csalogány azért valószínűleg senkit nem fog feldobni.
Aki szeretne felkészülni, az meghallgathatja a fülemüle énekét itt, a bal oldali menüsávban. Nem nehéz felismerni, már csak azért sem, mert míg estefelé más madarak is pöntyögnek, éjjel már csak a fülemüle énekel.
Ha valaki mégis bizonytalan, csatlakozhat a Madártani Egyesület szakértőihez is, akik minden évben ilyentájt szerveznek az ország számos pontján Fülemülék Éjszakáját, amikor madarászok segítenek rátalálni a hevesen udvarló csalogányokra.
