Ez volt a második anyák napja, hogy anyunak már nincsen anyukája. Reggel hallottam, hogy órákon át sírt, szipogott a szobában. Hiába vigasztaltam, hogy menjünk, vigyünk a mama sírjára virágot, nem hagyta abba, vigasztalhatatlan volt. Magára hagytam inkább, és elmentem virágokat és hajtásokat szedni. Habos, illatos, üde kis csokor lett belőlük. Beáldoztam még a dézsában növekvő fehér orgonám virágait is. Tettem bele friss fenyőrügyet, gyöngyvirágot, és a pünkösdi rózsa tenyér alakú csokrot ölelő leveleit.
Lefotózni természetesen nem tudtam élesen. Egyszer biz'Isten kipróbálom, hogy szemüvegben készítem a képeket, úgy talán nem mindig hibásan fókuszálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése