Avatar

Tegnap újra elmerészkedtem a Wimbledoni moziba, ezúttal vendégként, a barátnőm iráni férjével, Mehdivel. Húúúú. Én nem láttam korábban az Avatárt, és nem tudom, hogy ez a felújított verzió mennyiben különbözik a korábbitól, de tényleg elementáris élmény volt három dimenziós moziban látni ezt a sci-fi tündérmesét.


A film után, éjfélkor még elmentünk Mehdi török barátainak a vendéglőjébe egy kebabért. Nem akartam udvariatlan lenni, hogy nem eszek velük, úgyhogy ettem. De rosszul voltam egész éjszaka. A többnyire kikoplalt gyomromba éjjel egykor leküldtem egy keleti fűszerekkel erősen átitatott fél bárányt, fél kiló hagymával, chillivel, és egyéb zöldségekkel. Nagyon finom volt, de körülbelül olyan érzés, mintha sziklát nyeltem volna. Még hajnali négykor is ébren forgolódtam, annyira fájt tőle a hasam. Jó lett volna egy pávatollal megszabadulni tőle. De pávatoll nem volt. Úgyhogy feldolgoztam.:-)

Ja, nem a képen látható bárányt ettem meg. Ő Shaun, the Sheep, a gyerekek kedvenc mesehőse.