A gyümölcsfák metszését tanulom. Könyvből. Állok a létra tetején, és hasonlítgatom az ábrákhoz a vezérágat, a vízhajtásokat, a gyümölcs- és levélrügyeket. Milyen ostoba voltam, hogy nem tanultam meg a nagyszüleimtől akkor, amikor még lehetett.
Most a könyvemmel egyensúlyozom a létrán vagy az ágakon, és próbálom formára fésülni az évekig hanyagolt és összekócolódott öreg gyümölcsfáinkat, hogy viráguk, termésük, és életerejük is legyen.
Nem könnyű. Már vízhólyag van a metszőollótól az ujjaimon, és vércsíkos karmolások a karomon, bár még így is felüdítő tevékenység a hétköznapjaim és a kollégáim társasága után. :-)
A meggyfákat már majdnem teljesen sikerült megszabadítanom a moníliától elszáradt gallyaktól. Remélem meghálálják, mert nagyon szeretem a meggyet, meg a meggymagot is, az ujjaim közül elpattintva lövöldözni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése