Neonomád átmentet

Nem tudom hogy kell a posztokat más sorrendbe rendezni, és most nincs is kedvem vesződni a kísérletezéssel.

Mindenesetre annak idején neonomád-ügyileg a magán emailemen folyt a levelezés. Megkésve, de utólagos engedelmével bemásolom ide Dani levelét, mert olyan szépet írt, hogy azzal már majdnem meggyőzött, hogy nem is olyan félelmetes ez az irány.

Date: Monday, 15 November, 2010, 18:29


igazán érdekes felvetés
átmeneti korban élünk: már létezik könyvolvasó cucc, 30 deka és az az összes könyved felfér rá, képestül, mindenestül, de még dübörög az IKEA könyvespolc osztálya is. azt hiszem, nem lesz ez mindig így. az megvan, hogy pár éve még emberek minden hónapban eltették a kártyanaptárukat? ma már szerintem nem is gyártanak ilyet. be kell látnunk, hogy féltett dolgaink lassan funkciójukat, s így értelmüket vesztik. lehet ilyenkor siratni kedves tárgyainkat, régi bevált szokásainkat, de asszem, fölösleges. biztos vagyok benne, hogy az emberek ragaszkodása az élményeikhez megmarad, csak nem poros fotóalbumokban, dedikált kötetekben, porladó képeslapokban, hanem picasa webalbumban, e-aláírással ellátott digi könyvben, mentett emailekben marad fenn. és afelől se legyen kétségünk, hogy a technológiák fejlődésével az emlékeink egyre személyesebbre szabható terei és formái is fejlődni fognak. ma még csak egy Kedvencek gomb van a böngészőnkben, ahova eltehetjük a fontos oldalakat, holnap meg nagyanyám az 50 éves könyvespolcán álló digitális képnézegetőn gyönyörködik a dédunokákban... ja bocs, már van neki!
félreértés ne essék, ez nem kortesbeszéd a jövő vívmányai mellett, csak szerintem a folyamat megállíthatatlan, legalábbis eléggé annak tűnik: az információ nem vész el, átalakul. és hogy mi lesz a tárgyakkal, a porcelán nippekkel, a megsárgult csipketerítőkkel és kedvenc könyveinkkel? nézzük meg, mennyi, hajdan teljesen értéktelen és hétköznapi "lommal" vannak tele az antikvitásboltok: partvis, cvikker, húzogatós borotvaélező stb stb stb. mindig lesznek, akik valamiért fontosnak tartják majd a TÁRGYAK megőrzését. mi pedig, ha elment a wifi, leugrunk a Kész Regény Kávézóba, és kézbe veszünk egy régről ismerős, sima felületű, dohszagú... mi is ez... igen-igen... KÖNYVET.
másfelől meg ebben az új világban sem fog senki megvetni minket azért, ha ragaszkodunk pár szívünknek kedves tárgyunkhoz. csak nehéz lesz velük vándorolni, amikor majd keressük az ivóvizet. bárcsak megélnénk a neonomádok korát...