Konferencián voltam a Gellért szállóban. Azt hiszem életemben először léptem be libériás inasok övezte szállodába. Nem kis csalódás volt.
Az egyébként csodaszép épületet mintha személyzettel együtt ittfelejtették volna a hetvenes-nyolcvanas évekből.
Belengi az igénytelen, kicsit szakadt-otthonos fíling.
A hallban barna, tűzött támlájú, öblös, műbőr párttitkár fotelek. Műanyag sarokvédővel ellátott dohányzóasztalok, amelyek egyikéről sajnos így is letörött egy darabka.
A mosdóban metlaki hangulatú csempe, a WC pedig még a Rákóczi téri Csigában is különb. Vékony, piszkosfehér műanyag ülőke, olcsó, barna, vékony WC papír, amit hangosan nyekergő, nehezen forgó dobról lehet lefejteni.
De a legszebb, a Panoráma étterem sarkában, a hatalmas sötétítő függönyök árnyékában búslakodó, kiszáradt, száműzött cserepes virág, amelynek a földjébe még kunkorodó, fából készült díszítőelemeket is szúrtak valamikor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése