2010. augusztus 17., kedd

Andy

Andy az angoltanárom. Ránézésre egy ötven és hatvan közötti, joviális, még lendületben lévő, de már pocakosodó pasas,divatosan rövidre nyírt ősz hajjal,konzervatív öltönynadrágban, vagy farmerban - amihez mindig inget vesz, soha nem pólót - és jól szabott zakóban.

Hátizsák és sportcipő

Mindezt egy fekete hátizsákkal teszi lazává, ami itt tök általános és megszokott látvány. Első ránézésre furcsának tűnik, ahogy a kösztümhöz is hülyén néz ki a futócipő a fényes harisnyás lábakon. De most, hogy én is inkább hátizsákba pakolok, kezdem megérteni miért van. Sok százezer ember jár be a Citybe vonattal, metróval dolgozni, nap mint nap. Nem úgy van mint otthon, hogy középvezetői szinttől felfelé már többnyire mindenki kocsival jár dolgozni, ha egy kicsit is messzebb lakik a munkahelyétől. Neeeem! Itt metróra, vonatra, vagy buszra szállnak. Az előbbi kettő gyors és hajszálpontos.

S mivel tömegközlekednek, ezért ennek megfeleően kényelmesen is öltöznek. Nem hajlandók meghúzódott háttal, féloldalt cipelni a laptopot, a kajás szatyrokat, iratokat, és nem próbálnak meg a tömegben, egy ujjal kapaszkodva, körömcipőben egyensúlyozni a buszon. Sportcipőt húznak, a körömcipőt pedig külön viszik a táskájukban.

Szóval Andy hátizsákot visel. Rénézésre egy átlagos brit hivatalnok, kicsit lazább kiadásban és jobb kedéllyel.

Sales guru

Valójában azonban ismert, és elismert sales guru, aki a világ minden táját bejárta. Dolgozott a legnagyobb alkoholos ital brandeknek, játékgyártóknak, és még millió más területen.

A 80-as években, amikor még a "Játékbolt" hálózat volt A játékforgalmazó Magyarországon, az ő feladta volt, hogy bevezesse az Én kicsi pónimat, a G.I. Joe figurákat és társait Magyarországon. Ennél is korábban ő vitte be az orosz piacra a prémium alkoholos ital márkákat, pl. a Johhny Walker Whisky-t.

Mint kiderült, nem 50-60, hanem majdnem 70 éves, ami döbbenetes a külsejéhez és a lendületéhez viszonyítva. Itthon egy hetven éves ember már gyakran lábra sem tud állni, ahogy a nagypapám sem tudott szegény. Andy viszont kisimult arccal, hátizsákkal, könyvekkel a hóna alatt rohangál, hétvégenként teniszezni jár, és bár utazni már nincs kedve, azt mondja abba belefáradt, de tanít, itt a nyelviskolában, és másutt MBA képzéseken is, így a mindenféle nemzetiségű diákkal a világ jön el őhozzá, anélkül, hogy neki el kéne utaznia.

Szóval tök jó fej, és nagyon örülök, hogy megismerhettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése