Az olasz pasi

Vincenzoval egy iskolába járunk. Tipikus délolasz pasi, széles gesztusokkal, és nem csekély önbizalommal.

Mint megtudtam, hobbiból borokkal kereskedik - Budapesten is -, főállásban pedig ékszerekkel. Iskola után meghívott néhányszor egy kávéra, a sulival szemben lévő kis olasz kávézóba, tegnap pedig elvitt a Covent Gardenbe.

Mókás volt. Bizonyos szempontból roppan kellemes társaság, mert az a fajta férfi, akire nyugodtan rábízhatja magát az ember, és nincs más dolga, mint menni utána, mint egy birka. Szinte egyáltalán nem tud angolul, de ez egy cseppet sem zavarja abban, hogy bárkihez odamenjen és kérdezősködjön.

Szóval városi sétához remek útitárs, mert én nagyon szeretek birka lenni. Útálom, ha nekem kell figyelnem, hogy merre van az arra.

Úgyhogy elfogadtam a meghívást, és elsétáltam vele a piacra. Útközben kétszer megálltunk megbámulni egy-egy elhaladó Lamborghinit, és legalább 5 kirakat előtt gyökeret vertünk egy fél órára, mert Vincenzót az autók mellett az öltönyök is nagyon érdekelték. Ahogy haladtunk a Soho felé, sorra megbámultuk, és véleményeztük a híres tervezők Boss, Armani, és a többiek kirakatait.

Eddig az hittem csak meleg férfiakkal lehet kirakatokat és ruhákat nézegetni, de most rájöttem, hogy a heteroszexuális olaszokkal is.

Vincenzo holnap hajnalban hazarepül, amit azért annyira nem bánok, mert jó fej ugyan, de most már azért szeretném másvalakivel is tölteni az óraközi szüneteimet.

Különben sem az esetem. Csúnyán kopaszodik. Szerintem a fejtető közepén ritkuló haj, pláne ha fekete, csak úgy néz ki normálisan, ha nagyon-nagyon rövidre, vagy tövig levágják. Ő nem vágta le. Pedig jól tenné.