Reggel levittem öt és fél kiló függönyt a tisztítóba.
Nem mertem kísérletezni vele, hogy a négy méter magas, hatalmas sötétítőket begyömöszöljem a mosógépbe. Egyébként sem valószínű, hogy akárcsak egyesével is befértek volna. Viszont immár három éve gyűjtik, fogják a port a lakásban.
A tisztító látogatás viszont valódi élmény volt. A nevezetes hely egy aprócska üzlet, a József utca egyik lepusztult házának földszintjén. Kirakatában régimódi, kék betűs tábla hirdeti, hogy itt vállalják mindeféle kelme tisztítását, bőrkabátok felújítását, festését, renoválását.
Beléptem a sötét kis helységbe, ahol a falak mentén fóliába bújtatott télikabátok sorakoztak magas, gurulós állványokon szép sorjában. Az ajtónyitó csilingelésre egy ősz hajú, hajlott hátú öregúr baktatott elő a hátsó traktusból, aki valaha mokány, jó kötésű férfi lehetett, ez jól látszik még mindig széles vállain. Üdvözölt, majd fogta a kézi rugós mérlegét, és beakasztotta a szatyor fülébe. Fél kézzel megemelte. Öt és fél kiló. 1580 lesz kilója. - mondta, és várta, hogy bólintsak, számolhatja-e.
Leült az asztalhoz, és közelebb húzodott az ócska asztali lámpa fényköréhez. Elővett egy papírt, és nagy, szálkás számokkal villámgyorsan osztott-szorzott papíron, majd kiállította a nevemre egy bizonylatot miszerint 6 db függönyt itthagytam, és nyolcezer akárhány forintot átadtam. Még vigasztalt egy kicsit, hogy szerencsére ezt úgysem kell minden évben megcsinálni, és újjávarázsolva fogom visszakapni őket.
Fájt az összeg, de az öregúr és a boltja hangulata olyan volt, mint egy kirándulás a múltba, ami végülis megér 8.000 Ft-ot. :-)
2010. október 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése