Balkán fíling Szerbiában

Néhány évvel ezelőtt a déli határhoz közeli honfitársaink lelkesen hozták Jugóból a DVD-t, az Adidas melegítőt és a márványfarmert. Mostanra fordult a menetirány és szerbiai magyarok seftelnek a szegedi Tescoban vásárolt szeszes italokkal, amit ásványvizes üvegekbe töltve visznek át a határon.

Nemrég tettünk egy villámlátogatást déli szomszédainknál, hogy megnézzük, milyen az élet odakint. Arra jutottunk, hogy nem is olyan rossz. A Jugoszláv idők régi dicsősége megkopott ugyan, és a háború nyomai is látszanak még itt-ott, de tömegek vannak a strandokon, az utcán, a kávézókban, és tinédzserek falják éjjel egykor az órási platnin sült hamburgerhúsokat az utcai büfésnél. A pékségek este 10-11-kor még nyitva vannak és sok más mellett friss burekot árulnak.

Street fashion Belgrádból

Belgrádban a fiatal nők kimondottan jól öltözöttek, és csinosak. Ez a lány egy gyümölcsturmixos trendi kis gyorsétkezde kirakata előtt ült a padkán a pasijával, és épp a müzliebédjét kanalazta a műanyag tálkából.

Az idősebbek között is látni szépeket, akik finom kis brossal a ruhájukon üldögélnek a buszmegálló padján.

Plázs a Balkánon

A szerbek baráti, már-már meghitt kapcsolatban vannak a folyóikkal. A városon belüli szakaszokon kocsmahajók, éttermek ringanak a vízen, Újvidéken a híd alatt mindkét oldalon hosszan elnyúló homokos plázson nyüzsögnek a helyiek.

Aszott testű, vidám öregurak kártyáznak a vas székeken a fák alatt, gyerekek temetik egymást a csillámokkal teli homokba, cigánykölykök ugrálnak egymás válláról a világosbarna folyóba.
A parton napernyők, söröző teraszok és narancssárga pólós, baywatch-os toronyra emlékeztető emelvényen ülő fiatal úszómesterek fütyülnek a sípjukkal, ahányszor az ember átsiklik a piros bójasor felett. Átúsztam, mert a bóján innen túl sekély a víz az úszáshoz, de amíg szorosan a lánc mellett halad az ember, addig eltűrik a határátlépést. A víz finom, és a part közelében szinte langymeleg.


Ha autóval megy át az ember a városban egy hídon, az odalent színes hangyabolyként nyüzsgő tömegre nézve az a benyomása, hogy egész Szabadka lakossága, a mozgáskorlátozottakkal együtt kint van a parton. Lehet hogy így is van. Magas a munkanélküliség, a strandbelépő viszont csak 250 forint.

Tengerészcsíkos pincérek

Mezítlábas barnára sült szerb srácok ingáznak a limonádéval, koktélokkal, sörrel megrakott tálcákkal a napernyők között Novi Sad-on. Tengerészcsíkos pólót viselnek. Helyesek.

Csevapcsicsa és a többi darált állat keverék

Szabadkán a piac mellett találtunk egy kis kiülős büfét a fák árnyékában, ahol még ebben a tomboló kánikulában is hajlandók voltak nekünk csevapcsicsát sütni. A hatalmas koronájú fa körül kivágták a terasz fölé kifeszített napvédő vásznat, úgyhogy jéggel dúsított Colával egész kellemes helyszín volt az első Balkán-kóstoló kalandra.

Ezúttal csevapcsicsát ettünk, ami kolbászka formájúra gyúrt, platnin, vagy rácson lassan megsütött fűszeres darált hús.

Ugyanez lapos kivitelben a Plyeszkavica.

Na jó, a húsok aránya nem ugyanaz, de az alapanyagok igen. Mindegyikben darál marha, sertés és birka van alaposan befűszerezve, összeérlelve.

A széltyúk és a szélkakas

Vasárnap délután a szabadkai utcákon

Az álmos kisváros piheg a forró vasárnap délutáni verőfényben. A lakók valószínűleg a behajtott spaletták mögött próbálják túlélni a meleget. Csak mi vagyunk olyan idióták, hogy sétálunk. Az időjárás jelentés szerint frissítő frontnak kellett volna érkeznie, de ez minden jel szerint elmarad. A hőmérséklet a kocsiban 45 fok a fák árnyékában, odakint a betonon ennél is több.

A város azonban a maga poros, megkopott dicsőségében még mindig szép. Alább néhány kép:

Ebtenyésztők Egyesülete 1922



Kunkor az ablakkeretről


Bicikli performance


Itt lakott a kovács. Legalábbis azt hiszem neki van üllője és csípőfogója.


Ilyen míves itt minden biciklitároló. Nagyon csinos darab, bár nem túl praktikus. A váltós bringákkal például nehéz lehet ebbe beletolatni. Nem beszélve a merev és hatalmas U lakatok rögzítéséről.

Szőlőt telepítek

35 fokban. Rohadt meleg van. Miért nem indultam korábban?
Nem baj, öcsém, a facsiga örülni fog nagyon. Meglepetésnek ültettem a kertjébe ma reggel néhány szőlőtőkét, mert tudom, hogy szeretett volna már régóta.

Tegnap átmentem a szőlészeti telep szőlőgurujához, Lázár Jánoshoz, és vettem tőle néhány konténeres kétéves szőlőtőkét. Szépek, nagyok, egészségesek. Szinte szégyelltem, hogy csak háromszáz forintot fizetek darabjáért. Persze tudom, hogy János bácsi nagypapám jóbarátja volt, és biztos ezért adta ide nekem ilyen nevetséges áron, de bánt egy kicsit, mert ez még a vizet sem futja ki, amivel két éven át locsolgatta.

No mindegy. Van benne Bianka, ami borszőlő, és Teréz, ami hosszúkás szemű csemege.

Itt még konténerben várakoznak


Hajlik a vessző


Szép szál Teréz


A Teréznek fehér a vitorlája, a Biankának vörösesbarna


Rumli kutya buta, de segítőkész

Anyák napi csokor

Ez volt a második anyák napja, hogy anyunak már nincsen anyukája. Reggel hallottam, hogy órákon át sírt, szipogott a szobában. Hiába vigasztaltam, hogy menjünk, vigyünk a mama sírjára virágot, nem hagyta abba, vigasztalhatatlan volt. Magára hagytam inkább, és elmentem virágokat és hajtásokat szedni. Habos, illatos, üde kis csokor lett belőlük. Beáldoztam még a dézsában növekvő fehér orgonám virágait is. Tettem bele friss fenyőrügyet, gyöngyvirágot, és a pünkösdi rózsa tenyér alakú csokrot ölelő leveleit.



Lefotózni természetesen nem tudtam élesen. Egyszer biz'Isten kipróbálom, hogy szemüvegben készítem a képeket, úgy talán nem mindig hibásan fókuszálok.

Újra dalol a csalogány

Ha mostanában sűrű aljnövényzetű, bokros-erdős helyen kirándulunk és estére elmaradunk, akkor jó eséllyel meghallhatjuk a világ egyik legszebb hangú énekesmadarát, a csalogányt.

Sőt, a városban sem kell lemondanunk az élményről. A Margitszigeten langy esti sétán, vagy a bizar helyszínek kedvelőinek akár a Kerepesi úti temető kőangyalokkal szegélyezett romantikus dzsungelében is érdemes fülelnie a május eleji estéken.

Most kezdődik ugyanis a fülemüle nászidőszaka, amikor a hím változatos, szaporán cifrázott énekével területet és tojót igyekszik hódítani magának. A fülemüle külsőre szürke kis veréb, amely ráadásul igen félénk, így ritkán kerül szem elé, de jelentéktelen küllemét ezerszeresen kompenzálja gazdag dallamvilágával.

Nem véletlen, hogy Händel orgonaversenyében is megszólanak fülemüle strófák, Sztravinszkij pedig egyenesen operát írt Andersen Fülemüle meséjéből. Sőt mi több, állítólag a rádió hőskorában Angliában közvetítettek egy szabadtéri koncertet, ahol fülemülék szóltak csellókísérettel.

Ha mi is halmozni akarjuk az élvezeteket, akkor válogatott barátok és egy jó bor társaságában kiülhetünk valahová megmártózni a májusi esték virágillatában, és ha még kultúrát is szippantani akarunk a bor mellé, akkor tucatnyi fülemüléről szóló verset vihetünk magunkkal a könnyű pulóver mellett a hátizsákban. Arany, Tompa, Petőfi, Vörösmarty, Weöres Sándor, Áprily Lajos műveiben rendre megjelenik a fülemüle, de betehetjük Oscar Wilde A csalogány és a rózsa című meséjét is, bár ez utóbbiban az öngyilkos csalogány azért valószínűleg senkit nem fog feldobni.

Aki szeretne felkészülni, az meghallgathatja a fülemüle énekét itt, a bal oldali menüsávban. Nem nehéz felismerni, már csak azért sem, mert míg estefelé más madarak is pöntyögnek, éjjel már csak a fülemüle énekel.

Ha valaki mégis bizonytalan, csatlakozhat a Madártani Egyesület szakértőihez is, akik minden évben ilyentájt szerveznek az ország számos pontján Fülemülék Éjszakáját, amikor madarászok segítenek rátalálni a hevesen udvarló csalogányokra.

A hódító buszvezetők

Különös utam volt hazafelé a minap. Korábban gyakran előfordult, de néhány éve már egyáltalán nem - valószínűleg mert kiöregedtem a csivitelő csitri szerepkörből -, hogy a buszvezető maga mellé ültessen társalkodónőnek. A minap viszont megint így utaztam.

Mókás volt. Az iszonyatos tömegben természetesen megint a végére maradtam, mint mindig. Valahogy olyan lealacsonyító, méltatlan dolognak tartom a helyekért való könyöklést, így amikor az ajtóhoz értem, hely már nem volt. A sofőr azonban felpattant, és két polifoam ülőkét penderített a lépcsőre. Hálásan rámosolyogtam és leültem mellé.

Amint kikanyarodott az állomásról, már rá is kezdett a csajozós, barátkozós szöveggel. Jaj de jó ez a tömeg, mert így a csinos lányokat legalább maga köré gyűjtheti. Kisvártatva azt is megtudtam hogy órási adag nokedlit ebédelt pörkölttel, elismerően bólinthattam két nagyívű előzésére, és megnézhettem egy karbon matricás Audit, amint elsuhant mellettünk. Ilyenre kocsira vágyik a legjobban. Több lóerő van benne, mint a Mercedes buszban, amin ülünk. Nahát!

A hétvégén tárcsázni megy az apjával. Utána pedig a barátaival tiszakécskére, gondolom diszkóba.

Szeretek beszélgetni a buszvezetőkkel. Érdekes megmártózni a világukban, megtudni hová járnak szórakozni, szeretik-e a munkájukat, szoktak-e külföldi utakra menni, melyik állomásokon kapják olcsóbban a kávét, hová mennek pihenni két járat között, melyik utasokat tartják a legszörnyűbbnek.

Szóval Peti - mint megtudtam - mesélt, én pedig hallgattam és mosolyogtam, néha továbblendítettem egy biztató megjegyzéssel és jólesően nyugtáztam, hogy ez a tejfölösszájú srác nem vette észre, hogy kb. 10 évvel idősebb vagyok nála. Vagy simán csak kedveli a korosztályomat. :-)

Korábbi sofőrömet, Lacit, akivel nem volt köztünk generációs szakadék, már régen nem láttam. Pedig kedveltem. Udvarolt minden lánynak, de valami régimódi, vidéki, úriember módjára. Mindig leszállt, és betette a csomagokat, és bármikor felhívhattam hogy megkérdezzem ő viszi-e a járatot, és foglalna-e nekem helyet, természetesen a mellette lévő első ülések valamelyikén. Most Petivel megintcsak kiváltságos utas lehettem egy órára, még ha csak a lépcsőn ülve is.

Hortenzia felújítás

Kutya hideg van, de a hortenziák az erkélyen már tele vannak ropogós, zöld rügyekkel, úgyhogy úgy gondoltam ideje felfrissíteni őket.

Az edényük már így is akkora, hogy egyedül nem is nagyon bírom megmozdítani őket, úgyhogy a nagyobba való átültetés szóba sem jöhet. Ehelyett inkább megkapargattam a tetejét, bár annyira sűrűn be van nőve a vékony gyökerek szövedékével - főleg az a cserép, amelyikben a futó hortenzia van -, hogy nem sok földet tudtam leszedni róla. Amit mégis sikerült, azt friss tőzeges földdel pótoltam. Leszedegettem az elszáradt leveleiket, és kicsipegettem, a régi száraz ágakat, szárakat.



Most szépek, frissek, és startra készek. Ha a jövő héten jó idő lesz, akkor biztos hogy napokon belül kibomlanak a levelek. Majd lefotózom, és megmutatom.

Metszés

A gyümölcsfák metszését tanulom. Könyvből. Állok a létra tetején, és hasonlítgatom az ábrákhoz a vezérágat, a vízhajtásokat, a gyümölcs- és levélrügyeket. Milyen ostoba voltam, hogy nem tanultam meg a nagyszüleimtől akkor, amikor még lehetett.

Most a könyvemmel egyensúlyozom a létrán vagy az ágakon, és próbálom formára fésülni az évekig hanyagolt és összekócolódott öreg gyümölcsfáinkat, hogy viráguk, termésük, és életerejük is legyen.

Nem könnyű. Már vízhólyag van a metszőollótól az ujjaimon, és vércsíkos karmolások a karomon, bár még így is felüdítő tevékenység a hétköznapjaim és a kollégáim társasága után. :-)

A meggyfákat már majdnem teljesen sikerült megszabadítanom a moníliától elszáradt gallyaktól. Remélem meghálálják, mert nagyon szeretem a meggyet, meg a meggymagot is, az ujjaim közül elpattintva lövöldözni.

Neonomád átmentet

Nem tudom hogy kell a posztokat más sorrendbe rendezni, és most nincs is kedvem vesződni a kísérletezéssel.

Mindenesetre annak idején neonomád-ügyileg a magán emailemen folyt a levelezés. Megkésve, de utólagos engedelmével bemásolom ide Dani levelét, mert olyan szépet írt, hogy azzal már majdnem meggyőzött, hogy nem is olyan félelmetes ez az irány.

Date: Monday, 15 November, 2010, 18:29


igazán érdekes felvetés
átmeneti korban élünk: már létezik könyvolvasó cucc, 30 deka és az az összes könyved felfér rá, képestül, mindenestül, de még dübörög az IKEA könyvespolc osztálya is. azt hiszem, nem lesz ez mindig így. az megvan, hogy pár éve még emberek minden hónapban eltették a kártyanaptárukat? ma már szerintem nem is gyártanak ilyet. be kell látnunk, hogy féltett dolgaink lassan funkciójukat, s így értelmüket vesztik. lehet ilyenkor siratni kedves tárgyainkat, régi bevált szokásainkat, de asszem, fölösleges. biztos vagyok benne, hogy az emberek ragaszkodása az élményeikhez megmarad, csak nem poros fotóalbumokban, dedikált kötetekben, porladó képeslapokban, hanem picasa webalbumban, e-aláírással ellátott digi könyvben, mentett emailekben marad fenn. és afelől se legyen kétségünk, hogy a technológiák fejlődésével az emlékeink egyre személyesebbre szabható terei és formái is fejlődni fognak. ma még csak egy Kedvencek gomb van a böngészőnkben, ahova eltehetjük a fontos oldalakat, holnap meg nagyanyám az 50 éves könyvespolcán álló digitális képnézegetőn gyönyörködik a dédunokákban... ja bocs, már van neki!
félreértés ne essék, ez nem kortesbeszéd a jövő vívmányai mellett, csak szerintem a folyamat megállíthatatlan, legalábbis eléggé annak tűnik: az információ nem vész el, átalakul. és hogy mi lesz a tárgyakkal, a porcelán nippekkel, a megsárgult csipketerítőkkel és kedvenc könyveinkkel? nézzük meg, mennyi, hajdan teljesen értéktelen és hétköznapi "lommal" vannak tele az antikvitásboltok: partvis, cvikker, húzogatós borotvaélező stb stb stb. mindig lesznek, akik valamiért fontosnak tartják majd a TÁRGYAK megőrzését. mi pedig, ha elment a wifi, leugrunk a Kész Regény Kávézóba, és kézbe veszünk egy régről ismerős, sima felületű, dohszagú... mi is ez... igen-igen... KÖNYVET.
másfelől meg ebben az új világban sem fog senki megvetni minket azért, ha ragaszkodunk pár szívünknek kedves tárgyunkhoz. csak nehéz lesz velük vándorolni, amikor majd keressük az ivóvizet. bárcsak megélnénk a neonomádok korát...

Tatár fejek

Nagybörzsönyben sok olyan kép tárul az ember szeme elé, mintha mesekönyvben lapozgatna. Ilyen a takaros kis várnak tűnő Árpár-kori templom is, a 19 bajszos tatárfejjel a pártáján.

A fejeket állítólag a legyőzött tatárok emlékére faragták bele, és mivel az ominózus csatában egyikük megmenekült, hát kihagyták a 20. helyet arra az esetre ha visszatérne. Nehogy eszébe jusson támadásba lendülni, mert könnyen úgy járhat, mint fejvesztett társai.

A templom előtti táblán írógépelt papíron, egy ismeretterjesztő irodalmi gyöngyszem található, amit legközelebb biz'Isten lemásolok.

Ilyen passzusok szerepelnek benne, mint például: A templom belsejében sötétbe hajló félhomály uralkodik, ami nem baj, hisz úgysem tudtak olvasni. :-)

Nagybörzsönyi vendéglő

Nagybörzsönybe még februárban ugrottunk el egy lucskos, hideg téli napon, de ez a falu még ilyen körülmények közt is varázslatos. A rossz időt elviselhetőbbé tette a reggeli kávélikőrrel felturbózott forró tejeskávé, és a frissen sült csokis muffin a hátizsákból.

Fontos információ: számos látnivalója, mint a vízimalom, bányásztemplom, kisvasút, patakparti öreg házak, hegyek, völgyek, madarak, miegymás mellett érdemes betérni a Börzsöny Vendéglő nevű műintézménybe, mert azon kevés kocsmák egyike, ahol hatszáz forintért kapható egy Bayleys és egy Unikum, de nyolcért már egy sört is adnak hozzá.

A szőke, gondosan bodorított hajú pultos asszonyság előzékeny és mosolygós, a törzsközönség pedig a szokásos: helyi erők mackónadrágban és pufajkában. Egyikük egy kölyökkutyát is magával hozott a kabátja alatt, amit mindenki gügyögve megsimogatott, majd megpróbáltak neki nevet találni. Nem vártuk ki a végét, pedig kíváncsi lettem volna.

A mosolygó csille

Nagybörzsönyben találkoztunk ezzel a mosolygós csillével, aki Thomas és barátai körébe simán beilleszkedne rozsdamarta mosolyával, és mókás szemöldökével. Bár lehet, hogy az a vonal a szeme közepén nem is a szemöldöke, hanem a pupillája.