Boszorkánygyűrű

A gombák, és különösen a mezei szegfűgombák előszeretettel nőnek szabályos körökben, ezért is hívják angolul fairy ring mushroom-nak.

A korosabb körök akár 10 méter átmérőjűek és 100 évesek is lehetnek. Persze nem minden évben, és az évnek nem minden szakában láthatók. Vannak időszakok, amikor a boszorkánykörök vagy tündérgyűrűk észrevételnül pihennek a föld alatt, hogy aztán egy kellemes, langyos esős napon varázsütésre, apró fehér gombákat hajtsanak.

Mivel a körök a természet formáihoz képest túlontúl szabályosak, létrejöttüket sok-sok legenda övezi. Nálunk a néphit szerint ezek a körök a boszorkányokéi, ebben táncolnak éjszakánként, amikor nem nézünk oda. Angliában és Skóciában tündérek és pajkos koboldok teszik ugyanezt, a németeknél a varázslók, Tirolban sárkányok csinálták, a hollandoknál az ördög tette le itt vajköpülő felszerelését, onnan a fehér karika.

Arra nézvést is számtalan történet létezik, hogy milyen következményekkel jár az, ha az óvatlan vándor belelép egy borszorkánygyűrűbe. Előforulhat például, hogy nyomtalanul eltűnik, elveszíti fél szemét, fiatalon meghal, vagy kevésbé súlyos esetben csupán vad táncba kezd, amelyből csakis egy jóbarát szabadíthatja ki.

A valódi magyarázat a boszorkánykörökre igen prózai.
A gombafonalak sugárirányba nőnek tápanyagdús talajt keresve, a lehullott spórától kiindulva minden irányban, egyformán. A körök az évek múltán egyre nőnek, a felszín alatt pihenő gombafonalak, pedig, ha kedvez az időjárás, gombatesteket növesztenek és láthatóvá válik a szabályos kör.