A hétvégén két liter szegfűgombát vettem a piacon. Régebben madarázás-bogarászás közben gyakran szedtünk ilyet a Péteri-tónál.
Amikor most szombaton megláttam, úgy megörültem neki, mint egy régi kedves ismerősnek. Egyből vettem két litert, egy családi szegfűgomba-pörköltre valót. Tudom, hogy ennek az illatos, fűszeres, ízletes gombának ezernyi fantáziadúsabb felhasználási módja van, de én az anyukám készítette pörkölttel is maradéktalanul meg vagyok elégedve. Sőt. Nem cserélném el semmilyen puccosabb fogásért. Mert a szegfűgomba pörkölt nemcsak finom, hanem szép is. Az apró, felfordult gombafejek sérteltenül úszkálnak a piros lében, és olyanok, mintha kicsi esernyők lennének, amiről csak egy miniatűr Misi Mókus hiányzik vidáman evezve.
Piaci felhozatal
A gombások asztala egyébként az utóbbi hetek szakadatlan esőzései miatt olyan volt, mint egy tarkabarka illatos terítő, különleges lényekkel telezsúfolva. Volt ott minden! Sárgadinnye nagyságú pöfeteggomba, aranyló sárga rókagomba-tölcsérek, lila pereszke, amiből egyszer Dugó barátom sütött nekem még Egerben, gyanús, sötétlila színű rántottát. Aztán volt fenyőtinórú és kicsi, hófehér, bibircsókos bimbós pöfeteg, meg vargánya frissen és szárítva az asztal alól. Beszereztem ebből is egy zacskóval, úgyhogy ha megkívánom majd az erdők és rétek illatát, vargánya-mártásos tésztát fogok főzni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése