Dió és Mák a két bejgli

Tegnap gombászni mentünk régi cimborákkal a közeli erdőbe.

Reggel a benzinkútnál Lennon barátom még beugrott a shopba egy gyógysörért, amellyel a tegnapi pálinka kóstolást próbálta gyógykezelni.

Amíg bent járt, Dugó kutyái, Dió és Mák, odakakáltak a benzinkút kicsiny parkjának pázsitjára, amit rövid tanakodás után elvitettünk vele a benzinkút veszélyes hulladék tárolójába.

A két irtózatosan izgága bigli, vagy bejgli, egyébként két lobogó fülű nyulász kopó, azaz beagle, akikkel osztoznom kellett a hátsó ülésen. Diócska, piknikus alkatával hasonlít a gazdájára, Dugóra. Hogy jobban kilásson az ablakon, folyton az ölembe mászott mind a tizenöt kilójával, beletaposva időnként a gyomromba. Csak ma vettem észre, hogy a combom tele lett kékeszöld foltokkal, amiket Dió tappacsai okoztak. Alig vártam, hogy megérkezzünk.

Kiszálltunk az erdőszélen, és karunkon kosárkával elindultunk gombát szedni. Én sajnos kosár helyett a bejgliket nyertem meg, akiknek egyenként két 6 méteres behúzható póráza van. Amint szimatot kaptak, onnantól nem láttak és nem hallottak, eszement módjára nekiindultak, engem pedig húztak, vontattak maguk után az erdőben.

A bejglik meglepően erősek ahhoz képest, hogy nem nagy termetű kutyák. A hosszú pórázzal hol jobbról, hol balról csavarodtunk fel a fákra, beakadtunk a galagonyabokorba, kökénybe, rózsába, de végül mindent letarolva tovább rohantunk. Őzeket zavartunk fel, és pockokat vadásztunk a tisztások magas füvében.

Időnként elsuhantunk egy kecses, kis termetű, halvány orgonalila virág, a homoki kikerics mellett, ami a pusztai erdők fokozottan védett, ritka növénye. Szerettem volna jobban megnézni, például azt, hogy a bibeszál egyenes-e vagy vastagodó - ami fontos határozóbélyeg - de a két idióta kutyával szó sem lehetett ilyesmiről.

Alig tudtam őket végül megállásra kényszeríteni. Mire Dugóék beértek minket, már szép őzlábkalapok, és apró pöffeteggombák voltak a kosaraikban.

Mindjárt megmutatom, mit csináltam belőlük, de az már egy másik történet.