A múlt héten ilyenkor még angolórán ültem. Kicsit spiccesen, mert a közelgő búcsú feletti bánatomat egy Trafalgar-tér lépcsőjén elfogyasztott ciderrel próbáltam iskolába menet orvosolni.
Csakhogy a cider nem segített. Finomnak finom volt ugyan, de még a szokásosnál is érzelgősebbé tett, így aztán, ha már amúgy is kétpercenként kimentem pisilni, hát sírtam is kicsit a mosdó magányában. Fél guriga WC papírba tellet, mire vissza tudtam menni az órára.
Hiányzik Andy. Illetve azt hiszem inkább a diák lét, amit az ő személyéhez kötöttem. Hiányzik, hogy ne legyen más gondom, csak hogy figyeljek, és szivacsként szívjam magamba egy nálam okosabb ember tudását és gondolatait.
Olyan szívesen tanulnék még, iskolai keretek között is, ha lenne rá pénzem és energiám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése